Bemutatkozás

Egy éve már hogy először voltam Bartosiewicz László előadásán, állatcsontokról beszélt nekünk, ami elég érdekesnek tűnt már első hallásra is, és minél mélyebben megismertem ezt a tudományt annál nagyobb volt a csábítás, hogy ezzel foglalkozzak.

Igaz ezért Pestre kell ingáznom, de megtérül ez a befektetés az óriási tudásanyaggal. A kutatásom területe a régészeti állattan, nemzetközi nevén zooarcheológia vagy archeozoológia. A régészeti ásatások során felszínre bukkanó állatmaradványok segítségével vizsgálja egyrészt a letűnt korok környezeti feltételeit, másrészt az ember és a környezetében élt állatok kapcsolatát. Az állatok után fennmaradt leletek alatt leginkább csontokat értünk, bár a legtöbb lelőhely nem csak gerincesek nyomait rejti. Ezek közül is leginkább az emlősök maradványaival találkozhatunk, melyek az állatcsontanyag 95-99%-át alkotják. Ritkábban, de az utóbbi években megkezdett iszapolásoknak köszönhetően egyre nagyobb számban fordulnak elő hal- és madárcsontok is.

A széles körben elterjedt tévhit szerint az archaeozoológiának az őskor régészeti kutatásában van nagyobb jelentősége, hiszen az akkori állattartásra vonatkozóan írásos emlékeink nincsenek. Pedig a csontleletek tanulmányozásával megismerhetjük a késöbbi korokban is:

• a táplálkozási, vagyis inkább csak húsevési szokásokat,
• az állandó húst biztosító állattartást,
• a gazdálkodásnak a módozatait,
• az emberek állattenyésztési ismereteit,
• az emberek környezethez és állatokhoz fűződő viszonyát.

Az állatcsontanyag és a korabeli írásos dokumentumok, állatábrázolások, sőt szájhagyomány következetes összevetése teljesen átfogalmazhatja a kultúrákról alkotott véleményünket.

A kutatásomnak fő célja minél több lelőhely csontanyagának feldolgozása. Ezek az adatok segítik a régész munkáját, de önmagukban is rengeteg ismeretanyagot adnak az adott embercsoportról. Ez alapján nem lehet eldönteni hogy a régészeti állattan egy segédtudománya-e a régészetnek vagy egy önálló tudomány.

Sok fontos kérdésben segít nekünk még a régészeti állattan: a háziasítás körülményei. A domesztikáció időpontja sok vitát indított el, ebben a csontleletek a legfontosabb bizonyítékok, de nagyon nehéz megkülönböztetni a háziasított valamint vad formákat egymástól, mert csonttani különbség csak évszázadok alatt alakul ki. Valamint a háziasítás egy hosszú folyamatként ment végbe, valamely állatfajoknál nem is jutottak tovább a szakosodott vadászatnál (pl. bölény).

A tervem ezzel az internetes kezdeményezéssel az, hogy a munkám során felvetődő kérdések, eredmények, különlegességek itt megjelenjenek. Minél több kritikus szem figyeli ezeket annál jobb gondolatok fognak születni.